Felszabadult játékot látna szívesen futballistáitól Majzik Zoltán. A 15 év múltán Gyöngyöshalászra visszatért edző ezzel együtt szeretne annak a vezetői elvárásnak is megfelelni, ami dobogós helyezést jelent a megyei I. osztályban hetedik helyen telelő gárdánál.
– A Gyöngyösi AK U15-ös gárdáját nem hagyja ott a felnőtt (ki)hívás miatt. Ennyire „összenőtt” a gyerekekkel?
– A gyerekek fontos szerepet játszanak az életemben, és úgy vélem, hogy egymásra is találtunk – felelte Majzik Zoltán. – Nap mint nap látom, hogy fejlődnek és erősödnek, ez pedig nagyon jó visszajelzés számomra. Felnőtt szinten ez nem látványos, ott már többnyire kész játékosokkal kell dolgozni.
– Pillanatnyilag még nincs edzője az NB III-as Gyöngyösi AK gárdájának. Keresték ebben az ügyben, felvetődött a neve?
– A GYAK első számú csapatánál több időszakban, összességében hosszú időt töltöttem. Ezúttal nem gondoltam arra, hogy ott folytathatom, igaz, nem kerestek meg, így nem is esett szó róla.
– Gyöngyöshalászon az a Benus Ferenc a szakmai igazgató, akivel Gyöngyösön és Gyöngyöstarjánban is láttak el közös feladatot. Neki köszönhető a megkeresés?
– Igen. Elég jól kijövünk egymással, hasonlóak az elképzeléseink, bízik bennem, és magam is így vagyok vele. Szabó Gyula elnök úrral is viszonylag gyorsan dűlőre jutottunk, miközben egyeztettem a GYAK-nál az utánpótlást vezető Nagy-György Gáborral, aki nagyon pozitívan állt a kérdéshez. Ez jólesett, mert megkönnyítette a döntésemet. Úgy vagyok ezzel, hogy amíg keresnek és szükség van az emberre, addig kell dolgozni. Ha már ez nem így történik, akkor kikerül a körforgásból az edző. Nem vagyok olyan, hogy keresem a vezetőket. Majd a munka megtalál, ahogy ez ebben az esetben is történt.
– Mi volt a legfontosabb kérdés, amire választ kért a halászi vezetőktől?
– Igazából az, hogy csillognak-e még a szemek a futballistáknál. Benus Ferenc azt mondta, amikor kicsit sikertelenebb időszakot éltek, akkor ez bántotta a játékosokat. Ez engem ösztönöz, vagyis hogy újra csillogjanak a szemek. Ismét kaparjanak a játékosok az öltöző előtt, hogy már mérkőzés lesz. Valójában az is a cél, hogy a futballisták várják a hétvégi mérkőzést. Ha ez így van, az azt jelenti, hogy felkészültek, tudják a feladatukat, jó erőben vannak, és ez adhat önbizalmat a felszabadult játékhoz. A gyerekeimnek is azt mondom, nem azért megyünk ki a pályára, hogy beálljunk bekkelni, hanem azért, hogy felszabadultan játsszunk. Persze, amikor a játékos pályára lép, győzni akar, de az már az én feladatom, hogy a felszabadult játékhoz miként társítjuk azokat a dolgokat, amelyek ahhoz vezetnek, hogy könnyebben tudjunk futballozni.
– A keret egy része ismerősként köszönhet vissza…
– Amikor Gyöngyösön megyei I-es bajnokságot nyertünk, akkor többen is ott voltak a mostani halászi gárdából, így például Czene, Horváth Viktor, Ludányi vagy éppen Kiss István.
– Mennyi időre szóló megállapodást kötött?
– Fél évben állapodtunk meg vagyis a tavaszi idényre.
– Amikor 2005/2006-ban első alkalommal vezette a halásziakat, akkor idény közben érkezett az NB III-as csapathoz. Milyen emlékeket őriz arról az időszakról?
– Jelen esetben ez is könnyítette a döntésemet, mert nagyon pozitívan emlékszem rá, és amikor Szabó Gyulával leültünk tárgyalni, csomó meccs visszaugrott. Ez a jó, mert hagytunk valamilyen nyomot és emlékszünk mérkőzésekre, edzésekre. Előfordult, hogy mínusz 20 Celsius-fokos hidegben edzettünk, sípcsontig érő hóban. Zokszó nélkül, mindenki végrehajtotta a gyakorlatokat, és ennek következtében remek erőben voltunk. Sajnos azonban a legrosszabb, 13. helyezettként kiestünk az NB III-ból.
– Ezúttal milyen elvárást fogalmaztak meg önnel szemben?
– A vezetők úgy látják, hogy ez a játékosállomány többre hivatott a jelenlegi hetedik helyezéstől. Nekünk a dobogó közelét kell megcélozni. Számomra lényeges, hogy jó társaság legyen, jó csapat, hogy örömmel menjünk futballozni. Az edzéseken kell dolgozni, miközben várni kell a meccset, mert az jelenti a tornán a habot. Sokszor látni, hogy a mérkőzéseken félnek, görcsölnek a futballisták. Erre azt mondom: kicsi felszabadultabban! Persze, erő nélkül nem megy, és akkor sem, ha a játékos nem tudja, mi a feladata a pályán.
(forrás: Bódi Csaba/heol.hu)
Tags:beszámoló, edző, értékelés, Gyöngyöshalász SE